Útvesztő
Sokan keressük a szerintünk helyes utat,
Mégis elbuktat minket néhány közhelyes mondat.
Vajon lesz-e ehhez elég erőnk? Vagy lesz mit feladnunk?
Meddig tart ki szívünk és meddig az ép tudatunk?
Egy ördögi körforgásban nézünk a jövőbe s idézzük a múltat,
Emlékképek, reményben sajgó lelkek, örök tűzbe kergetett szívek
Széttépett fényképek, de mosollyal felmázolt, büszke álarcaink egyszer elégnek
Az igazság heves tüzében, s lehull a lepel rólunk, csupaszon kell elfutnunk…
De nem árt tudnunk, hogy álarcunk nélkül minden tettünket megbosszulja Önmagunk.
2010.09.05
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése