Tökéletes Pillanat...
Simogató széllel szemben álltál előttem,
Szemeid ragyogásában eltűntem, oly hirtelen!
Az ezüstös égbolt tetején, pillanat hevében ott ültünk.. csak te és én.
...S hidd el.. itt, Meseországban oly rég kívántam ezt én..
Mosolyogtál, majd karjaidba fontál, s akkor éreztem igazán, te leszel az, ki láncaim letéped,
S gyengéden szívemre helyezed emléked..
Álmodom talán? Vagy ennyire édes a valóság?
Érzed azt, hogy a szeretet az egyetlen mohóság?
Bekebelezi az arra éhező szíveket.. csak magára gondol, s önző módon még Téged is megkerget..
Észrevetted már? Ha még nem, akkor itt az alkalom, minden titkom elárulom,
Csak láss a sorok mögé kedves barátom... ♥
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése