Nos, 0:41-et írunk. Fekszem az ágyamon, félálomban vagyok, de akkor is megírom ezt a bejegyzést! :)
Pár nappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy az elmúlt néhány hónap egészen 2 évig visszanézve sorozatos káosz volt számomra.. Mivel az utolsó blogbejegyzésem óta sem lett megváltva a világ, így muszáj vagyok mindent az eredeti terveim szerint legépelnem ide. De mire való a laptop? Legalább kényelmesen tudok mesélni :D
Sok dolog forog a fejemben ezekben a percekben (is). Elsősorban az, hogy mindannyian tudjuk azt a tényt, miszerint minden okkal történik, vagy ahogy mondani szokás "előre meg van írva a nagy könyvben".. De vajon mennyire tudjuk megváltoztatni azt, ami sorsszerűen következik be?
Jól tesszük, ha néha ellenkezünk a sorsunkkal? Mint minden egyes kérdés, ez is megoldást kíván maga után.. A megoldás pedig nem mindig azon az úton következik be, ahogy azt elterveztük.. Ha változtatni szeretnénk egy problémánkon, akkor sajnos sokszor csak rontunk a helyzeten.. Ezt tényleg érdemes végiggondolni! Hogy miért? Ezt is elmondom.
Az utóbbi időben is elég sokszor tapasztaltam, hogy néha mikor összegyűlnek a viharfelhők a fejem felett én pedig nehezen tudom kezelni a helyzetet és inkább "elfutok" vagy más szóval élve "eltűnök", olyankor jobb, ha tényleg nem zavarom a felhőket mert a vihar lecsillapodik idővel és a nap is előbújhat csak idő kérdése.. Nos, ez mind szép és jó, csak mindannyian tudjuk, hogy ez napok, hetek vagy hosszú hónapok, legrosszabb esetben pedig évek kérdése is lehet...
Sokszor erőszakosan változtatni szeretnénk a jövőbeli dolgainkon, nyúzzúk, csavarjuk azokat a lapokat a sorsunk könyvében.. De azt nem vesszük észre, hogy ezzel csak eltépjük azokat a lapokat és belerondítunk a sorokba, amit nekünk írt az ÉLET. Saját kíméletlen személyével, de nekünk szól.. S nem véletlenül.
Mint említettem az utóbbi időben egyre többször fordult elő olyan, hogy hagytam az eseményeket maguktól pörögni, nem szóltam bele abba, hogy egy-egy összeomlás után mi lesz a jövőben, hogyan fog majd felépülni a lerombolt világ körülöttem... S meg kell mondjam, sokkal jobb lett mint vártam. Igaz, hogy lassabban halad az építkezés, de legalább biztosan. Nem vagyok türelmetlen, nem vagyok erőszakos, hagyom, hogy a dolgok próbáljanak maguktól helyrejönni...
Egyelőre még azt érzem, hogy nagyon sok időbe fog telni az, amíg újra boldog leszek minden szempontból. Szívügyileg, barátok ügyileg, önértékelés ügyileg és még sorolhatnám...
Igazából én nem gyorsítok az eseményeken, mert hetek óta csak ülök egymagam, nem megyek társaságba, nem próbálom a lelkem könnyíteni a gondok alól.. Megmondom őszintén félek az egésztől. Ezért zárkóztam be, ezért hittem azt, hogy így könnyebb lesz minden gond elől elrejtőzni. De nem lett könnyebb, sőt, egyfajta önemésztésbe kezdtem.. Felőrölnek a gondolataim annyira egyedül érzem magam.
Számomra egy nagyon-nagyon fontos emberrel pár napja helyreraktam a dolgokat, s reménykedem, hogy a mi kapcsolatunk a megpróbáltatásai után ki fog nyílni, még jobban megismerhetjük majd a másikat,s a bizalmunk egyensúlya is visszaáll majd, mert szép jövőt szeretnék ennek az egész ismerettségnek.. Nekem sokat jelent, és remélem, hogy neki is...
Egyelőre nem fogok beleszólni a jövőmbe, fáj ugyan ez a helyzet, mert nagyon magamra maradtam, de ez van. Lesz ez még jobb is, Én hiszek benne!
Mai zeneajánlatom (:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése