Ritka pillanatnak számít ez, ugyanis megírom életem első internetes naplójegyzetét.. Úgy érzem, itt az ideje publikálnom életem néhány fontos momentumát.. Tavaly előtt odamentem elkeseredetten az egyik osztálytársamhoz és megkérdeztem Tőle, hogy miért nem vagyunk közelebbi barátnők, olyanok, akik sülve-főve együtt vannak, éjjel-nappal elérhetők egymásnak telefonon és így tovább... Erre csak annyit mondott: "Nekem van egy komoly kapcsolatom, neked pedig nincs, ja és... ha tudatni akarod az emberekkel az érzéseidet, inkább írj egy blogot."
A mai napon végre erre is rászánom magam, meglátjuk hogy, s mint alakulnak majd a dolgok.
Vágjunk bele!
...
Immár a töri írásbeli érettségin is túl vagyok, vegyes érzésekkel távoztam 11:05 perckor a vizsgateremből. Fáradtan és bágyadtan, de elégedetten. Igen, mert túl vagyok a nehezén, "már csak" az angol van hátra és a holnapi nappal bezárólag befejeztem életem első komolyabb vizsgaidőszakát.
A fent említett történelem egyébként a kompetencialapú rendszernek köszönhetően könnyedén megoldható volt. Aki semmit sem készült rá, az is kinézhette az atlaszból a válaszokat csaknem a tesztkérdések felére.. ( Persze csak akkor ha használni is tudja :] ) Ettől azonban még egyáltalán nem biztos a jó jegy, mert a második feladatrészben a 8 esszé közül 3-at megírva a vizsgázónak már összeszedettebb gondolatvilágra és háttértudásra is szüksége volt.
Hogy mit is érzek az eredménnyel kapcsolatban? Nem szeretem előre elszólni magam, de egész jó végeredményben reménykedem, ugyanúgy, mint a magyar érettségi esetén. A matek meg soha nem volt az erősségem, abban az abszolút minimalizmus jellemez.
Holnap irány az angol, 90%-os írásbeli alatt meg sem állok...
Zárásnak íme egy számomra igen kedves dalszövegrészlet és maga a zeneszám:
"If I could fall
Into the sky
Do you think time
Would pass me by
'Cause you know I'd walk
A thousand miles
If I could
Just see you
Tonight"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése