LélekFesték
Mint művészi tinta,
Mely beszivárog a bőre alá
Lüktet fel és alá…
Az idő próbáját kiállva
Szem s száj marad tátva.
…
Évek múltán…
Már csodálkozik a fény,
Mely megcsillan hamvas bőrén,
Mert nem ragyog oly büszkén..
Ó, bárcsak lekopna magától!
Nem égetné le utálatból…
Eltűnt.
Üres.
A helye megmarad,
De a szívéből egy darab,
A tintában ragad…
2010.05.10
2010.05.10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése