A leghűségesebb szolgák
Néha még a piciny álmok is nagyra nőnek,
S félelmektől mentesen magasra törnek.
Legtöbben átölelnénk, s szorítanánk örökre
El ne vesszen mindaz mi éltet örök időkre…
De rabságban is hiába tartanánk őket,
Hisz erejük még összetörné az őket őrzőket.
Mint ahogy lepkéket kergetünk a tavaszi szélben,
Úgy repkednek ők is, csupán a lelkünk tükrében.
Néha falba ütköznek s talán kicsit meg is szédülnek,
De ekkor mi is pofont kapunk, és adunk is az életnek.
Fájdalommal remélünk, nyílt sebekkel törtetünk
Majd várjuk Őket is, kik szebbé teszik életünk.
De maguktól sem kopognak ám vágytól a valóság felé,
Hinnünk kell bennük, s letérdelnek majd a lábaink elé.
Most már alázattal állnak képzeletünk szolgálatában,
S a végsőkig őrködnek majd szívünk pihepuha ágyában…
2010.05.18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése