Vers --> "Tiltott sorok"

Tiltott sorok

Te, szívből ragadott darab!

Miért van az, hogy..

mindig könnyekben áztatod magad?!

A simító napfényt várnád

de csak a hideg tél talál rád..

Érted még a nyugtató dallamok sorait?

A Te vágyaid, mégis.. egy világ szakítja szét az álmaid

Érzed még önmagad dobogását?

Megsebzett, vérrel jelöli egy út elágazását..

Egy utat, melyet mindenki kutat..

Állhat itt magányos, beteg, elesett lélek,

Remény Útjának hívják ezt az összetört szívek.

Forgalmas itt az élet, de sokszor.. baleset is történhet.

Vágyban az út,

útban a boldogság,

boldogságban a kockázat,

s kockázatban remény..

2010.09.19

Vers --> "Útvesztő"

Útvesztő

Sokan keressük a szerintünk helyes utat,

Mégis elbuktat minket néhány közhelyes mondat.

Vajon lesz-e ehhez elég erőnk? Vagy lesz mit feladnunk?

Meddig tart ki szívünk és meddig az ép tudatunk?

Egy ördögi körforgásban nézünk a jövőbe s idézzük a múltat,

Emlékképek, reményben sajgó lelkek, örök tűzbe kergetett szívek

Széttépett fényképek, de mosollyal felmázolt, büszke álarcaink egyszer elégnek

Az igazság heves tüzében, s lehull a lepel rólunk, csupaszon kell elfutnunk…

De nem árt tudnunk, hogy álarcunk nélkül minden tettünket megbosszulja Önmagunk.

2010.09.05

Vers --> Csillaghullás by. me & Byanca Brightmore

Csillaghullás – by me & Byanca Brightmore

Íme hát eljött a kívánságok éjjele,

Reményteli gondolat: tán megváltozik élete.

De ez is csak az ábrándok éjjele, az égbolt meglepetése ,

Később jön a kegyetlen hit otromba leleplezése.

Hihetsz amiben akarsz, remélhetsz mindig tiszta szívből,

Hiába ha nem láttad még, nem ismered csak hírből.

Mögöttünk már boldog, s keserves órák sora,

Az élettől kapott pofonokért néha beálltunk a sorba.

Néha lezúznak a porba,

De mi az új nappal lépünk új és új korba.

Felnézünk az égre, s látjuk ahogy csillagok hada búcsúzik előttünk,

De nekünk ma éjjel ez a jelenség ad reményt s úgy érezzük végre felnőttünk.

Hisz a kisiskolás kor óta, mi is sokat fejlődtünk,

Kitartunk, törtetünk, ez hatalmas előnyünk.

Elbukunk a porban, de mégis büszkén talpra állunk,

Hátra már nem nézünk, s a múlton többé nem rágódunk.

Ha kótyagosan is, de talpra vágódunk,

Tornaórán is, a sorból elvágyódunk.

Kergetjük vágyaink a hűs tavaszi szélben,

Bimbódzik a természet szívünk heves tüzében.

Tisztára mossuk arcunk saját könnyeink tengerében,

Álmainkat magunk temettük el a hit s remény földjében.

Lelkünk még itt van, szellemünk és lényünk,

Testünket látod csak, egyedül míg élünk,

Pedig bentről süt igazán, színtiszta fényünk,

Csillag ide oda, mi küzdünk és remélünk.

Ez legyen a végszó, rajta nézzünk együtt az égboltra,

Soha ne add fel testvér, csak koncentrálj a célodra!

Vers -> "Szeretnék..."

Szeretnék...

Szeretnék hátradőlni,

 ragyogó

Csillagképeket szemlélni.

Szeretnék érezni,

szenvedéllyel

valakinek csak úgy létezni.

Szeretnék bízni,

s a csalódástól

Önmagam megkímélni.

Szeretnék repülni,

kézenfogva

A zuhanással eggyé válni.

S csak égni, égni

Akár egy jégszívű üstökös,

Mit ha meglátok az éterben:

Remény

szikrázik a lelkem mélyében...


2010.08.04

Vers-> "Fekete Fény"

Fekete Fény

Még látni őt…

…a halványodó lámpafényben ülve,

A sötétség nyugtató mámorában égve,

S mindig a következő holnaptól félve..

..csak árnyékképeket bámul.

Most is álomvilágban él,

Jobbat és szebbet remél,

Ő már nem a valóságtól fél..

Azonban hétköznapi életét is így éli meg,

Mert remények, s tévhitek közt remeg.

Színdarabot játszik, de a színpadon fázik,

Rossz játékával ismét csak megalázkodik.

… egy gyenge pillanatában végleg feladta

s elméjét végül amnéziával bíztatta…

Lelkét segítségként morfiummal itatta,

Testét pedig a földi nyugalomba ringatta.

Örökre a sötétség rabjává vált,

Lelkével az ördög is csókot vált..

.. s így az már soha többé nem kiált.

2010.06.18

Vers-> "A leghűségesebb szolgák"

A leghűségesebb szolgák

Néha még a piciny álmok is nagyra nőnek,

S félelmektől mentesen magasra törnek.

Legtöbben átölelnénk, s szorítanánk örökre

El ne vesszen mindaz mi éltet örök időkre…

De rabságban is hiába tartanánk őket,

Hisz erejük még összetörné az őket őrzőket.

Mint ahogy lepkéket kergetünk a tavaszi szélben,

Úgy repkednek ők is, csupán a lelkünk tükrében.

Néha falba ütköznek s talán kicsit meg is szédülnek,

De ekkor mi is pofont kapunk, és adunk is az életnek.

Fájdalommal remélünk, nyílt sebekkel törtetünk

Majd várjuk Őket is, kik szebbé teszik életünk.

De maguktól sem kopognak ám vágytól a valóság felé,

Hinnünk kell bennük, s letérdelnek majd a lábaink elé.

Most már alázattal állnak képzeletünk szolgálatában,

S a végsőkig őrködnek majd szívünk pihepuha ágyában…

2010.05.18

Vers-> "Nagy Falat"

Nagy Falat

Adott egy világ hol senki sem kiált,

Hisz üvegfallal zárták el mind a két Hibát

Csak bámulnak előre, s hidegtől dermedten,

Fájdalomtól délcegen, éreznek szüntelen…

Üveges tekintetükben ott lapul minden,

A múltjuk, jelenük… de jövőjük már nincsen..

Rabokká váltak s rabok is maradnak,

A végzet kapuján akár még ki is juthatnak..

De minek választanák a perzselő sötétséget?

Inkább szenvedjenek még itt vagy tíz-húsz évet.

Vérhez tapadt kezük dühtől éhes,

Egymáshoz érni már nem lehetséges..

Vágynak ide is, vágynak oda is,

Álmaik szállnak az üvegfalon tova is.

Könnyes szemmel borulnak térdre,

S kínok közt néznek az égre…

Megváltójuk már ugyan nincs,

De hazug szavuk még igaz kincs…

…

Majd egyszercsak a tenyerük egymáshoz tapadt,

S véres kezükkel bemocskolták az átlátszó falat..

Még Egyszer könnybe lábadt az összes tekintet,

S őszinte mosollyal várták a végzetet.

…

A sötétség kapuja felé vették az irányt,

Majd hátrafordultak s várták a „talánt”,

De tudták, már úgysem jön senki.. így hát..

Tovább kellett lépni…




2010.05.17

Érettségi Vol.1.

Üdv. mindenki!

Nos, az angol érettségim 87%-os lett... Nem vagyok megelégedve, mert 90%-ra hajtottam az írásbelinél.. Vígasztal, hogy a szóbelivel még felhúzhatom az összeredményt 90%-ra... Szeretem a kerek számokat :)

Vers -> "LélekFesték"

LélekFesték


Mint művészi tinta,

Mely beszivárog a bőre alá

Lüktet fel és alá…

Az idő próbáját kiállva

Szem s száj marad tátva.

…

Évek múltán…

Már csodálkozik a fény,

Mely megcsillan hamvas bőrén,

Mert nem ragyog oly büszkén..

Ó, bárcsak lekopna magától!

Nem égetné le utálatból…

Eltűnt.

Üres.

A helye megmarad,

De a szívéből egy darab,

A tintában ragad…


2010.05.10

Vers -> "Csalizzó"

Csalizzó


Te voltál a fény az éjszakában,

De örökre eltűntél... a lámpagyárban..

Serceg az izzó, sajog a lélek,

Szerelmet többé már nem kérek...

2010.05.07